Nem, nem gyurcsányról meg bajnairól lesz szó. Csak most épp ezt hallgatom :D Deh amúgy tessék felkészülni a mai napi masszív önsajnáltatásra.
Tehát első órában élből elém basztak egy 860 feladatos marketing tzt, azt sem tudtam, hogy hívnak, marketingfogni kb. csak a fejem tudtam, de azt sem sokáig, mert hátradőltem, és benyomtam a telefonomról fülhallgatóval néhány dsi számot, oszt' azzal elvoltam. Mit erőlködjek, ha ötven százalék kell a ketteshez? Meg egy csomó mindent nem csináltam meg, amit kellett volna, tök jó, hogy két hónapja úgy álltam neki, hogy 11. osztály, gyerünk, most még javíthatok, lehet belőle fősuli vagy egyetem, nem kell pult mögött megrohadni, de már az első nap olyan sikeresen elvették az életkedvem, hogy még most se jött vissza. Jha, nem is fog. Irreleváns, attól még leszoktam a depizésről, fogtam magam, és ha éreztem, hogy na most jönnek az esőfelhők a szemem elé, inkább eltereltem a figyelmem, és még nem is gondoltam antiszockodásra. Könnyebb volt, mint hittem, ha vannak spanok a közelben - akarom mondani EGY span, aki úgy tényleg egész nap velem van - akkor nem nehéz. Persze itthon meg rengeteget bőgtem az elején, mihelyt leültem a géphez, ment is le a nap, sötét lett, én meg bömböltem :D Eddig mindig azt hittem, hogy okom van rá, de tavaly igazából nem voltak akkora bummok az életben, mégis azt hittem, milyen kurvaszar nekem, mert ez meg az. Most egy kicsit tényleg gáz van belül, de érdekes, hogy amíg minden rendben, az ember túlreagálja, és sajnáltatja magát (gyűlölöm, ha ezt bárki nyilvánosan teszi, magamtól sem tűröm meg), de mikor tényleg beüt valami, ami fáj, akkor rögtön rájön, hogy "na, most kell erősnek lenni, és nem szabad elhagyni magam" :D Már aki. Aki nem, az meg depis lesz. C'est la vie.
Tehát jelenleg az a kehem, hogy körbeleng a nihil, bár nem igazán tudom, kit érdekel ez, de hátha magára ismer valaki a helyzetemben, és akkor talán elolvassa :D
De azért érdekes, hogy így írásban milyen könnyű mindent a világ elé tárni. Ha valami haverféle kérdezné, élből kussolnék, mert "nem tartozik rá", ide meg kiírom :D Talán a tudat, hogy többnyire ismeretlenek olvassák, és nem találkozom velük, sőt, nem tudják, ki vagyok, az könnyít. Akik meg tudják, azok tudhatják. Vagy kb. kizárólag netes ismerettségem van velük, úgy meg mindegy :'D Nem gáz, szeretek blogot írni. Jóezígy. A komolyabb magánéleti dolgaim, amik jobban foglalkoztatnak, amúgy sincs eszem ágában sem leírni ide.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.