Ma egész jó napom volt. Bár rémálmom is, fogalmazzunk úgy. Elalvás előtt elolvastam az "Az a fekete folt" című Mikszáth novellát, mert azt hittem, majd benne lesz a dogában, amelyre szét tanultam a fejem, aztán nem is kellett volna, mert kb. verselemzés volt, és azt szgyvel röhögve csináltam meg, de irreleváns. Szóval ennek hatására azt álmodtam, hogy van két baseball sapkás srác, akik valami kertvárosféle helyen meglátogatnak egy öregasszonyt, talán az anyjuk, vagy a nagymamájuk, és gyújtogatják az asztalterítőt, de a néni eloltja, és házsártoskodik velük, mire a srácok kimennek - amúgy éjszaka van egész végig - és megbeszélik, hogy felgyújtják az egész házat, lelocsolják benzinnel is, hogy jobban égjen. Az egyik fiú elindul a boltba, és hirtelen már magamat látom, amint egy kicsi, szűkös, rengeteg lim-lommal és magas polccal teli boltban benzint veszek - minden polc hatalmas volt... - és azon tűnődöm, hogy fel kéne majd gyújtanom a boltot is, hogy ne bukjak le. Hazafelé eltévedek, és hatalmas, roxforthoz hasonló egyetemet látok, mögötte a régi iskolám - bár máshogy néz ki - az ég felhős, néha előbújik a telihold, kurvasötét van, és ijesztő zene szól valahonnan. Aztán már egy temetőbe értem, de visszafordultam, és csomó ember állt körülöttem, majd találkoztam egyik spanommal egy útszéli újságosbódé előtt, de megjelent a némettanárnőm a piros kabátjában, és én meg köszöntem neki, hogy "szia anya", aztán felé indultam. Mentünk egy utcán, körülöttünk nagy bokrok, meg házak, és hirtelen a némettanár helyett a töritanárnő volt ott, akivel a matekról beszélgettünk, és én meg szorítottam a szatyrot, amelyben a benzin volt, mert kúúúrvára nem akartam arra a nőre rágyújtani a házát, mert imádom, de azt hiszem, ő nem tudta, mire készülök. Aztán felébredtem. Nem tudom, mi lett volna, ha tovább álmodom. Szerintem új szálba kap az egész, és úgysem gyújtom fel.
De legalább már nem róla álmodom. Múltkor volt egy nagyon köcsög húzása az éjszakának, mert igencsak boldogok voltunk, és visszajött. És örült nekem. Hát még én. Erre felébredek, és... határozottan áu.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.