Azon gondolkodtam, hogy miért nincs a kávéban boldogsághormon. És ha lenne, akkor mennyi csészével kéne meginnia egy átlagos embernek ahhoz, hogy hasson? Vagy inkább mennyi lirerrel :D Ha lenne benne, én nagyon boldog lennék már, tegnap gyakorlatilag azon éltem. :D Ma pedig egyik haverom elhívott pizzázni, csak az a baj, hogy kissé étvágytalan vagyok, de nem akarom megsérteni. De a fejfájáscsillapítóm már kezd hatni, viszont még mindig hullának érzem magam, pedig ma nagyon korán végeztem az iskolában. Amúgy sorra jönnek elő régebbi bajok, de már csak a megszokás miatt teszik kissé rosszabbá a közérzetem.
Érdekelne, hogy miért van az, hogy az embert olyankor lehet sírásig nevettetni, mikor tényleg elég szarul van? Kb. szeptember óta bánt egy - számunkra most - irreleváns dolog, de mégis egész évben nem nevettem annyit - társaságban legalábbis -, mint az utóbbi 3 hónapban. Ez jó, de az efféle boldogság múlandó. Nagyon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.