Belekezdeni a legrosszabb, de essünk is túl rajta. Régebben volt már egy blogom, de meguntam, vagyis inkább megsértődtem - igen, az a megsértődős picsa korszakom volt -, mert ismerősöm azt mondta, sokat rinyálok, és hogy tele van azzal, hogy "így bőgtem, úgy bőgtem"... De igaza volt, nem is ez a lényeg.

Húh, magamról annyit mondanék, hogy nőnemű vagyok, és wannabe writer. :DD (Egyébként a blog (eien) is az egyik karakterem után lett így elnevezve, mert jobb nem jutott eszembe...) Vagy még az sem, csillagászati egységekben nehéz lenne kifejezni, mennyire távol is vagyok én még attól, hogy valaha is író lehessek, de legalább szép célért küzdök, és nem arra vágyom, hogy drogültetvényekből gazdagodjak meg - bár az sem lenne rossz, de hát na :D a züllöttek úgyis munkanélküliként végzik, ha nem kapnak észbe, bár ki tudja, melyik stadler gyártmány alatt leszek én tíz év múlva, vagy melyik kuka lesz a gigantikus éthordóm, úgyhogy befogom :D Legalábbis addig, amíg a mami meg a papi megveszik a kicsi lányocskájuknak a legújabb Hannah Montana barbiet... Könyörgöm, mondjátok, hogy ilyen még nincs, mert ha már van, akkor menten felvágom a hasfalam, és megszabadítom magam pár méter béltől.

Egyébként boldog vagyok, sattara, mert itt az ősz, és végre elmúlt a nyár. Nincs ember, aki nálam jobban gyűlölné azt a meleg, undorító évszakot, a nyári szünettel együtt. Félreértés ne essék, nem vágyom én az iskolába, de három hónapig a rézhímtagú huhogó pajtással létesíteni szexuális kapcsolatot elég unalmas. Jó, bulik, nyaralás persze van, de akkor is unalmas az én forgatókönyvem szerint.

De a lényeg az, hogy ismét magam mögött hagytam egy regényt. /,,/  (Vagyis inkább történetet, maradjunk szerények.) Igaz, elég gáz, hogy három hónap alatt megírtam, de nem lett az annyira elsietve. Az előzőt mondjuk egy évig írtam egy hónap híján, és egy nagy rakás citrom az egész, mondhatni merő angst, de legalább depiend. De ha jól emlékszem, volt egy 1-2 hónapos szünet, ihlethiány, tudjátok. Jah, és az lett 32 fejezet, amit meg most fejeztem be, az 36, a fejezetek hosszúsága ugyanúgy maradt 2-5 oldal. Azt bánom csak, hogy brutálisabbra terveztem, több vérrel, meg hullával, de a főszereplő faszi olyan lett, mint egy nyálas kurva, de! Legalább így nem Gary-Stue.

És le lettem cseszve, amiért - idézem - mindig megölöm a "valójában jelentéktelen, ám hihetetlenül unszimpatikus és nyilvánvalóan buzi karakterek"-et. C'est la vie, én így szeretek írni, különben is, most nézzük a statisztikát: volt a történetben összesen 14 (+ - 1-2) szereplő, a főszereplők voltak 8-an ebből hárman életben maradtak! Ez egész jó arány. Plusz ugye él asszem négy a nem fontosabb szereplőkből is, így 14-ből 7-et öltem meg, tehát csak a fél szereplőgárdát írtottam ki! *buksisimi* De nagyobb halálozási aránnyal meg hülyén nézett volna ki...

Pf, na mindegy, majd még jövök.