Ma volt a szalagavató, és mi rendeztük. A hét szar volt, sokszor díszítettünk, azoknak, akik nem csak ültek a terem szélén egy csürhében, még fárasztó is, de ma konkrétan nyolcig voltam bent...
A pakolás-díszítés részről ennyit, említsük a jót :D A ruhák gyönyörűek voltak, és a táncról meg a zenéről már ne is beszéljünk x) Mellettem ült az emimagyi tanárnő, és jaj, legördült ám egy könnycsepp :') de elhiszem, még én is majdnem sírtam, pedig számomra senki fontos - akivel ne tudnék máskor találkozni - nincs a végzősök között xD
És a tanárok is! Voltak, akiknek iszonyatjó ruhájuk volt, plusz szép haj, meg erősebb smink, és gyakorlatilag le kellett menni hídba tőlük :O Bolondja vagyok a szép ruháknak x) (És nem mellesleg ilyenkor bánom bizony, hogy nem fiúnak születtem xDDD De szerintem azoknak a tanároknak, akiknek tekintélyük van, nem hátrány, ha szépek, mert a diákok olyankor látnak bennük valamit, amiért érdemes rájuk felnézni. Természetesen egy nem olyan fiatal és/vagy szép tanárnak is lehet tekintélye, sőt, de emberek vagyunk, és szeretjük a szépet). Aztán voltak még apróbb, igencsak megrázó (jó és rossz értelemben, főleg utóbbi) momentumok, de azok nem publikusak, mennek a naplómba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.